Ezzel az ametiszttel sokat szenvedtem, csináltam is róla egy tutorialt, de a képek fele el van mosódva, de azért lehet hogy felteszem ami megvan. 

Ez az új pici szívem csücske, a golden obsidian (magyar nevet ismét nem tudok), fekete alapon arany csillogás.

Ez fogalmam sincs milyen kő, mesterséges e vagy természetes, de nagyon szép.

Ez seraphinite, annyira nem tetszik, így hogy már elkészült, de ha már egyszer megcsináltam nem szedem szét.  

Ez szerintem jó lett, bár eddig még egy ismerősömnek sem tetszett. Forraszta is van, mint ahogy látszik, jó csúnya is, akkor még nem tudtam, hogy ezüstöt csak ezüsttel érdemes forrasztani....bár ha tudtam volna sem vettem volna csak ezért.

 Valami mindig megmarad. Olyan kis apró fecni ami túl kicsi ahhoz hogy bármit is lehessen belőle alkotni, de eltesszük hátha jó lesz még valami szép szín kikeverésére. Én ezt zacsiba gyűjtöm és néha, ha már mindenből kifogyok elkezdek mintákat vésni bele.

Ha megtetszik valami minta egyszerűen csak bele kell vésni egy darab gyurmába. Bár az is igaz, hogy nem szoktam sem szilikon sem más formát venni, pedig egész hasznos kis holmi. 

A kinyomtatott mintát a gyurmára helyezve körberajzoljuk  utána már csak mélyíteni kell. A lényeg az, hogy ne legyen túl mély a minta, de ha olyannak kell lennie, akkor szerintem a legjobb ha nem egyenes a széle, hanem tágul. Mert ha egyenes, esélyes hogy beleragad, mondjuk ezen lehet hintőporral segíteni...már amikor. Kisülve az egyenetlenségeket gravírozóval lehet alakítani. Én is tervezem...amint megtalálom a fejet.