Néhány darab ami nemrég készült el. És a hónap tanulsága: csiszolni csak szépen óvatosan. Ugyanis, ha belecsiszolunk a növénybe és utána víz éri (pl megmossuk), elkezd kifakulni, ráadásul nem azonnal, hanem néhány nap (vagy hét) alatt, kivételt képeznek ez alól a levelek, amik bírják a gyűrődést. Ez mondjuk pont nem az a darab amin ezt megtanultam..... azt elfelejtettem lefényképezni, meg ugyebár az ember lánya nem igen kérkedik az elrontott munkáival. De a következő posztom remélhetőleg műgyantás lesz, majd akkor mutatok okosságokat. 

Ugyancsak én öntöttem. Eredetileg is az volt a célom, hogy befoglalni való kaboshonokat öntsek, de néha az öntött ékszer úgy szép ahogy van, azért ez mégis csak kapott egy kis drót köntöst és igencsak mutatós lett. A növény neve amúgy Achillea milleflórium  és bármelyik réten beszerezhető. 

Az elmaradhatatlan szivárvány holdkő, ezt sosem tudom megunni, minden darab egy apró kis szivárvány, órákig tudnám nézni ( és bevallom töredelmesen szoktam is). Csak kár, hogy a fénykép sosem adja vissza az igazi színét. 

És persze ahol holdkő, ott valahol labradoritnak is kell lennie.... legalábbis nálam:) Még a fénykép is jó lett méghozzá elsőre, ez nálam külön achievement, 

Ezzel az ametiszttel sokat szenvedtem, csináltam is róla egy tutorialt, de a képek fele el van mosódva, de azért lehet hogy felteszem ami megvan. 

Ez az új pici szívem csücske, a golden obsidian (magyar nevet ismét nem tudok), fekete alapon arany csillogás.

Ez fogalmam sincs milyen kő, mesterséges e vagy természetes, de nagyon szép.

Ez seraphinite, annyira nem tetszik, így hogy már elkészült, de ha már egyszer megcsináltam nem szedem szét.  

Ez szerintem jó lett, bár eddig még egy ismerősömnek sem tetszett. Forraszta is van, mint ahogy látszik, jó csúnya is, akkor még nem tudtam, hogy ezüstöt csak ezüsttel érdemes forrasztani....bár ha tudtam volna sem vettem volna csak ezért.

El vagyok maradva a bloggal is meg a képekkel is, de mostanában teljes erővel záródolgozatot írtam. De most, hogy végre az is megvan megpróbálom behozni magam.

Réz ékszerdrót és sea sediment (aminek még mindig nem tudom a magyar nevét), magam hajlította füli alappal, jó lett jó lett de azt hiszem mégis jobb inkább megvenni....ha talál az ember.

LABRADORIT (L) az egyik kedvenc kövem, sosem lehet megunni a darabok nézegetését.

Ez egy másik színű labradorit, ugyanis nagyon sok színben és színkombinációban fellelhető, van sárga, barna, lila, zöld, óceánkék, sötétkék, rózsaszín és mind olyan nagyon szép

De még ez is labradorit. Kincsit egyoldalú így a poszt. Nem mintha egyébként sok mindent írnék bele:D Ennyi elég is lesz mára