Néhány darab ami nemrég készült el. És a hónap tanulsága: csiszolni csak szépen óvatosan. Ugyanis, ha belecsiszolunk a növénybe és utána víz éri (pl megmossuk), elkezd kifakulni, ráadásul nem azonnal, hanem néhány nap (vagy hét) alatt, kivételt képeznek ez alól a levelek, amik bírják a gyűrődést. Ez mondjuk pont nem az a darab amin ezt megtanultam..... azt elfelejtettem lefényképezni, meg ugyebár az ember lánya nem igen kérkedik az elrontott munkáival. De a következő posztom remélhetőleg műgyantás lesz, majd akkor mutatok okosságokat. 

Ugyancsak én öntöttem. Eredetileg is az volt a célom, hogy befoglalni való kaboshonokat öntsek, de néha az öntött ékszer úgy szép ahogy van, azért ez mégis csak kapott egy kis drót köntöst és igencsak mutatós lett. A növény neve amúgy Achillea milleflórium  és bármelyik réten beszerezhető. 

Az elmaradhatatlan szivárvány holdkő, ezt sosem tudom megunni, minden darab egy apró kis szivárvány, órákig tudnám nézni ( és bevallom töredelmesen szoktam is). Csak kár, hogy a fénykép sosem adja vissza az igazi színét. 

És persze ahol holdkő, ott valahol labradoritnak is kell lennie.... legalábbis nálam:) Még a fénykép is jó lett méghozzá elsőre, ez nálam külön achievement, 

Felhasznált anyagok: 

0,3mm-es réz ékszerdrót

0,8mm-es réz ékszerdrót

1db 2cm-es rózsakvarc kő

A 2. drótot elég akkor formára hajlítani, amikor már betekertük amit kell, ha összedrótozás előtt formázol az egyébként is nehézkesebb és hosszadalmasabb is. 

Nem látszik ugyan de össze van drótozva. Én utólag szeretem csinálni, de lehet közben is ha valaki nagyon ügyes. Ha szorosra fűzted a drótokat, akkor egy tűvel tudsz magadnak lyukat csinálni a 2 drót között, anélkül, hogy a mintában vagy a drótban kárt tennél.

a hosszabb 4 drótot csak azért kötöttem össze, hogy ne zavarjon, de ez nem szükséges. 

A legegyszerűbb először formázni és utána lehajlítani a drótot, tehát az első mozzanat a jobb oldali szár, a második pedig a baloldali. És elfelejtettem fényképezni, de vissza is kell hajlítani. 

És kész is vagyunk.

Mindig elfelejtem mi az amit feltöltöttem és mi az amit még nem. 

Ez is sea sediment, Réz dróttal, antikolva, A réz sokkal szebben néz ki, mint az ezüstözött ékszerdrót.

Ezt egy magyar honlap tutorialja alapján csináltam, de olyan rég volt, hogy már nem emlékszem melyik volt az, de ha az ember beírja, hogy drótékszer minta vagy ilyesmi, az első 3 között lesz. 

Ez egy igazi virág, lepréseltem, üveglencsére dekupázsoltam lefestettem a hátulját akrilfestékkel és le is lakkoztam. 

Ezzel az ametiszttel sokat szenvedtem, csináltam is róla egy tutorialt, de a képek fele el van mosódva, de azért lehet hogy felteszem ami megvan. 

Ez az új pici szívem csücske, a golden obsidian (magyar nevet ismét nem tudok), fekete alapon arany csillogás.

Ez fogalmam sincs milyen kő, mesterséges e vagy természetes, de nagyon szép.

Ez seraphinite, annyira nem tetszik, így hogy már elkészült, de ha már egyszer megcsináltam nem szedem szét.  

Ez szerintem jó lett, bár eddig még egy ismerősömnek sem tetszett. Forraszta is van, mint ahogy látszik, jó csúnya is, akkor még nem tudtam, hogy ezüstöt csak ezüsttel érdemes forrasztani....bár ha tudtam volna sem vettem volna csak ezért.

Szóval, mivel mostanában drótékszereket készítek így most ebből mutatok be egy kis ízelítőt. A hátteret ne nézzétk az egy másik medál lesz....majd egyszer

Felhasznált anyagok: 0,8as ezüstözött ékszerdrót 

                                0,325-ös ezüstözött ékszerdrót (jobban szeretem a 0,25öset, de mióta Perényi Anna                                           bezárta a webshopját nagyon nehéz jó drótos boltot találni)

                                1db csepp alakú kő, jelen esetben 2cm-es szivárvány holdkő

                                1 db rivoli, jelen esetben 10mm-es cirkón 

Sok blogon írják, hogy így lemérni, meg úgy lemérni aztán hajlítani, de szerintem ez csak a magas/vastag medáloknál van így, máskülönben csak összefogod a végét és laposfogóval rászorítasz. Nem kell belőle nagy ügyet csinálni. Itt viszont fontos hogy a 3as drót feszes maradjon, mert ha nem az, akkor rettenetesen ronda lesz. Azért fűztem ilyennel, mert később a lyukacskákba egyszerűbb rögzíteni a felső drótot.belepróbáljuk a rivolinkat.
És meg is volnánk.

Jajj de rég jártam itt, mindig terveztem, hogy folytatom az írást, de valahogy sosem volt rá időm, na de majd most. De időközben a gyurmáról átpártoltam a drótékszer készítésre, azt hiszem egész jól fejlődöm is.  Na azért néha még gyurmázgatok is, mondjuk ilyeneket 

Ez igazából egy nyaklánc-karkötő, csak még lusta voltam rátenni a láncokat

De mostanában nem igazán érzem, hogy nagyon jó dolgokat tudnék készíteni gyurmából, viszont a drótékszer készítésben egész jól fejlődöm....azt hiszem:D Az új kedvenceim a fülgyűrűk....azok ilyesmik:

Majd a következő blogbejegyzésben megmutatom, hogy is készülnek, igazán nem nagy ördöngősség:) 

Vettem ékszermatricát...nagyon szép. De nekem rendesen meggyűlt vele a bajom, először is vízbe áztatjuk, akkor lejön róla a papír, azután a fóliát(vagy nem tudom miaz) le lehet szedni a mintát jelen esetben virágot, ezt külön kiemelem mert nekem először fel sem tűnt.  Azután levágtam azokat amik nem tetszettek és a gyurmára helyeztem. Itt kezdődtek a problémák, a gyurma formája miatt a széle csupa gyűrődés lett.

Betettem a sütőbe, 110 fokra, az ajánlott 250 helyett és meg is lett az eredménye, ugyanolyan gyűrődéses maradt, visszatettem 140 re akkor rásimult de ragadós maradt, egybe sikeresen bele is nyúltam, egyet pedig fordítva tettem rá. Na de ami túlélt engem, az le lett lakkozva, így megszűnt a ragacsosság és a minta is ép maradt.

Egy jó tanács, simogassuk meg a fóliát mivel lehetnek alatta légbuborékok. 

Lusta vagyok, meg jövőhéten már a hangjegyes rózsáimmal akarok nagyzolni, úgyhogy most hozzácsapok ehhez mindent amit mostanában csináltam. 

ez lett a maradékból 

ez a fimo piros kék kevert lila ( mindig csak alapszíneket veszek úgyis folyton kevergetem) , szerintem nem olyan szép, bár a legtöbb fimo virág lakkozatlanul szebb mint lakkozva. 

ez NEM SAJÁT ÖTLET, egy másik blogon láttam, valami külföldin, csak azért osztom meg hogy lássátok a különbséget a pigmentporos és a sima között. A felső lila virág ugyanabból a lila gyurmából van mint az alsó a különbség a már említett pigmentpor.

ez pedig a különleges pillangós fülgyűrűm:) Egyébként csillogó piros és sárga, 

Csinálnék róla szebb fényképet de már elajándékoztam:) Az alapja egyébként folyékony gyurmába foglalt könnyen hajló drót,de már gondolkodom egy jobb verzión.

ezt már el is adtam..de a szállítás közben összetört...kell is nekem borítékba rakni ilyesmit, egyébként a levelek fimobol vannak zöld és metál arany keveréke, ajánlom mindenkinek én beleszerettem.

De rég írtam....ennek több oka is volt, egyrészt fényképezős problémáim voltak, másrészt véletlen levertem a kész gyurmácskáimat és a fele széttört. Na de most itt vagyok és mutatok néhány dolgot:) 

Ezeket például takarítás közben találtam, még tavaly készültek chainmail technikával 

ez személyes kedvencem:) amint lesz ezüstözött ékszerdrótom megint gyártok egyet. 

Nagyon egyszerű, és olyan mint a gyöngyfűzés:) csak egymásba fűzöd a karikákat...és hát szerelőkarikája mindenkinek van, akinek meg nincs, hajlíthat drótból:) 

 annak, akit érdekel : 

 http://cgmaille.com/tutorials.shtml

http://www.mailleartisans.org/

Sokszor csak az utolsó pillanatban jut eszembe, hogy "Ó miért nem vettem " Úgyhogy röviden felsorolom mi az ami a gyurmázáshoz jól jön. 

1. Szerelőpálca, fejes és szemes. Figyeljünk oda, hogy a megvett szerelőpálcához legyen ugyanolyan szerelőkarika vagy lánc és kapocs, vagy füli alap attól függ mit csinálunk. 

2. alapok: gyűrű alap minden mennyiségben, lánc, ami jó nyaklánc alapnak karkötőnek fülbevalóhoz, medál alap, egy medál alappal sokkal szebbek lesznek a sütött kis dolgok és persze a fülbevaló alapok, a simától a tányérosig. 

3. Formázó eszközök: gondolok itt vágószerszámra, fém kivágó formákra, szívecskére virágra, szilikon forma ...azok valami álom szépek. Én nem feltétlenül de színkeveréshez cane készítéshez igencsak hasznos: a tésztanyújtó gép, na jó nem tudom a pontos megfogalmazást,  nekem egy ősrégi tésztaszaggató nyújtó gépem van és tökéletesen elégedett vagyok vele. Akinek nincs, az szerintem kérdezze körbe a nagyszüleit, náluk biztosan  akad egy. 

4. Kiegészítők: gyöngyök, tekla üveg bicon, amiket a fent említett szerelőkarikával rászerelhetünk a gyurma csodánkra. Ha nem akarunk egy egész nyakláncot megfűzni, vehetünk vegyes színű gyöngycsomagokat. Így nem leszünk végül idegbetegek miközben végigtúrjuk a fél házat egy lila gyöngyért. 

5. Pigmentpor. Szép és hasznos. Nekem pentartom  van, a simával elégedett vagyok a chameleon sem olyan rossz de állítólag a mica pigmentporok szebbek ...nem tudom.  De sima poros állagú szemfestéket is lehet használni.  Viszont amire jó odafigyelni a vastagon pigmentporozott gyurma nem ragad hozzá más darabhoz. 

Azt hiszem ennyi volna... illletve.....

0. A gyurma, ennek külön részt szerettem volna szentelni, de túl lusta vagyok hozzá.   

Cernit. Rossz tulajdonságok: változó állagú  a kőkeménytől a már szinte folyékonyig, cane gyártása csak nagy odafigyeléssel, szeret ragadni és egyes színei nem olyan szépek mint a Fimoé.  Jó tulajdonságok: kemény és tartós, nem esik szét a kezedben, olcsóbb mint a fimo, több helyen beszerezhető, szebb a piros és a zöld....szerintem .

Fimo. Rossz tulajdonságok: drágább mint a cernit, a zöld nagyon furán néz ki, és a szín megfogja az ember kezét még ha csak egyszer is nyúl hozzá az ember, sütés után is nagyon törékenyek...és amikor nagyon akkor úgy értem, hogy hajtépően idegesítő. Kevesebb helyen beszerezhető. Jó tulajdonságok: Cane gyártáshoz jobb mint a cernit mivel közel azonos állagúak, a fehér nagyon szuper, bár az összes szín olyan "poros" vagy hogy fogalmazzak, mintha hintőport kevertek volna bele, a gyurma nem ragad annyira mint a cernit, szerintem virág gyártáshoz  a legjobb.   Megjegyzem, a gyöngyházfényű nem gyöngyházfényű, hanem csillámos. 

Kommersz, mindenféle nevű olcsóbb gyurmák,  akkor foglalkoztam ezekkel amikor az első canejeimmel próbálkoztam. Jobb ha az ember kipróbálja valami olcsóbbal, amíg ráérez hogy miből mennyit hogyan hova.